Biztosan sokan vannak voltak illetve lesznek ugyanebben a cipőben ,amiben most én vagyok.Amíg nem fordul elő valakivel bele sem gondol milyen érzés mikor a halál szele megcsap valakit.Ez így is van jól miért is gondolkodnánk ilyenen nem kell sőt ….de amikor olyan történik velünk ,hogy egyből a halál jut eszünkbe…az felkavaró dühítő és félelmetes.
Tegnap reggel 2012 december 14 én valamiért áttapogattam a melleimet jó alaposan.Máskor is megszoktam,hogy miért pont tegnap jutott az eszembe fogalmam sincs.A nagyobbik lányom szalagavatójára készültem még meg kellet kennem a sütit amit előző nap megsütöttem.És akkor a fájdalmas felismerés valami olyat érzek aminek nem kéne ott lennie.Még egyszer megnézem aztán még ki tudja hányszor mire elhiszem ,hogy nem képzelődöm tényleg érzek OTT valamit.Pici kemény de határozottan ott van.Aztán megnézem jó alaposan a másikat is még egyszer hátha ott is érzem és annak ott is kell lennie de jön a szomorú felismerés ott nincs semmi.Aztán hirtelen elbőgöm magam és az első ami eszembe jut NEM AKAROK MEGHALNI!
Mi lesz a lányokkal ki fogja gondjukat viselni hol fognak élni??
Nem tudom másnak vajon ugyanezek a gondolatok cikáznak-e a fejében amikor egy ilyen felismeréssel áll szemben?!
Aztán mikor jól kibőgtem magam neki állok megcsinálom a sütit.A kedvemnek annyi nem tudom ki verni a fejemből ezt az egészet,neki látok keresgélni nőgyógyászt keresek valahova el kell mennem amilyen gyorsan csak lehetséges.Mivel hétvége van csak hétfőn tudom meg vajon ilyen esetben mennyit kell majd várnom időpontra.Az egészségügyet ismerve sokat(abban dolgozom).
Az érzelmeimet sajnos nem tudom véka alá rejteni és észre veszi a család rajtam ,hogy valami nem okés. Én persze mindenfélét kitalálok de nem árulom el mi bajom.Elég ha én szenvedek a tudat miatt ne szenvedjenek Ők is.
Este alig várom,hogy gép elé üljek és utána tudjak nézni vajon mit ír a mellrákról .Meg tudtam,hogy a csomók 63 % ban jó indulatú elváltozások.Eddig ezt nem tudtam ilyen pontosan. Ici picit megkönnyebbültem de ez sajnos nem tartott sokáig.Megint jöttek a víziók és én már majdnem beleőrülök ebbe a 2. nap után.Közben persze mondogatom magamnak,hogy nem vagyok rákos nekem még sok dolgom van nem tehetem meg,hogy csak úgy beteg legyek vagy akár meghaljak.Viszont benne van a pakliban jócskán.
Félek a vizsgálattól de már szeretném ha ott járhatnék mert ez egy ideg őrlő dolog, és persze közben menjek dolgozni és csináljak úgy mintha nem történt volna semmi.Soha nem vártam még ennyire a hétfőt mint most.
Halálfélelem
2012 december 15. | Szerző: Rianna42
Biztosan sokan vannak voltak illetve lesznek ugyanebben a cipőben ,amiben most én vagyok.Amíg nem fordul elő valakivel bele sem gondol milyen érzés mikor a halál szele megcsap valakit.Ez így is van jól miért is gondolkodnánk ilyenen nem kell sőt ….de amikor olyan történik velünk ,hogy egyből a halál jut eszünkbe…az felkavaró dühítő és félelmetes.
Tegnap reggel 2012 december 14 én valamiért áttapogattam a melleimet jó alaposan.Máskor is megszoktam,hogy miért pont tegnap jutott az eszembe fogalmam sincs.A nagyobbik lányom szalagavatójára készültem még meg kellet kennem a sütit amit előző nap megsütöttem.És akkor a fájdalmas felismerés valami olyat érzek aminek nem kéne ott lennie.Még egyszer megnézem aztán még ki tudja hányszor mire elhiszem ,hogy nem képzelődöm tényleg érzek OTT valamit.Pici kemény de határozottan ott van.Aztán megnézem jó alaposan a másikat is még egyszer hátha ott is érzem és annak ott is kell lennie de jön a szomorú felismerés ott nincs semmi.Aztán hirtelen elbőgöm magam és az első ami eszembe jut NEM AKAROK MEGHALNI!
Mi lesz a lányokkal ki fogja gondjukat viselni hol fognak élni??
Nem tudom másnak vajon ugyanezek a gondolatok cikáznak-e a fejében amikor egy ilyen felismeréssel áll szemben?!
Aztán mikor jól kibőgtem magam neki állok megcsinálom a sütit.A kedvemnek annyi nem tudom ki verni a fejemből ezt az egészet,neki látok keresgélni nőgyógyászt keresek valahova el kell mennem amilyen gyorsan csak lehetséges.Mivel hétvége van csak hétfőn tudom meg vajon ilyen esetben mennyit kell majd várnom időpontra.Az egészségügyet ismerve sokat(abban dolgozom).
Az érzelmeimet sajnos nem tudom véka alá rejteni és észre veszi a család rajtam ,hogy valami nem okés. Én persze mindenfélét kitalálok de nem árulom el mi bajom.Elég ha én szenvedek a tudat miatt ne szenvedjenek Ők is.
Este alig várom,hogy gép elé üljek és utána tudjak nézni vajon mit ír a mellrákról .Meg tudtam,hogy a csomók 63 % ban jó indulatú elváltozások.Eddig ezt nem tudtam ilyen pontosan. Ici picit megkönnyebbültem de ez sajnos nem tartott sokáig.Megint jöttek a víziók és én már majdnem beleőrülök ebbe a 2. nap után.Közben persze mondogatom magamnak,hogy nem vagyok rákos nekem még sok dolgom van nem tehetem meg,hogy csak úgy beteg legyek vagy akár meghaljak.Viszont benne van a pakliban jócskán.
Félek a vizsgálattól de már szeretném ha ott járhatnék mert ez egy ideg őrlő dolog, és persze közben menjek dolgozni és csináljak úgy mintha nem történt volna semmi.Soha nem vártam még ennyire a hétfőt mint most.
Oldal ajánlása emailben
X